Michelisz Norbert

  • Világbajnok autóversenyző

  • Kövess az Instagramon

  • Tarts velem a Facebookon

Seiko OMV Simple Pay OTP Hyundai Motorsport

Volt már jobb és rosszabb hétvégénk is, mint a sanghaji, de alapvetően pozitívan tekintek az elmúlt versenyhétvégére. Többen kérdezték, mit gondolok Bennani győzelméről, ezt is leírtam.

Bármennyire is azt mondom idén a legtöbb futam előtt, hogy az erőviszonyok ismeretében a pontszerzés számunkra a reális cél, ha végül nem állok dobogóra, mégis van bennem egy kis hiányérzet. Így vagyok ezzel tízórányi utazás után a frankfurti repülőtéren is, miközben a budapesti csatlakozásra várok, az időeltolódás miatt kicsit „agyonverten". Főleg, hogy Sanghajban végig azt éreztem, esélyünk sincsen az első háromba férkőzni. Mindeközben persze folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy jó lenne megint a dobogón ünnepelni, mert ez idén még csak kétszer sikerült. Ettől függetlenül nem lehetek elégedetlen a sanghaji ötödik és negyedik hellyel, mert kihoztuk a maximumot a lehetőségeinkből.

Amiért Tarquini „rám esett"
Azt már a két szabadedzés után sejtettem, hogy az időmérőn nekünk lehet a legjobb tempónk a hondások között, hiszen viszonylag kopottabb gumikkal is gyorsabb voltam a márkatársaknál. Ugyanakkor az is tisztán látszott, hogy a Citroënekkel ezen a pályán nehéz lesz harcolni, úgyhogy a legjobb, amit reméltem, az a Q3 ötödik helye volt. Hogy aztán a várakozásaimon felül teljesítettünk és összejött a negyedik rajtkocka, ahhoz két dolog kellett. 1. Sikerült összeraknom egy hibátlan időmérős kört, olyat, amilyet mindig szeretnék produkálni. 2. Sébastien Loebnek nem jött ki a lépés, az első szektorban gyorsabb volt nálam, a másodikban lassabb, de ha a végét tökéletesen lehozza, valószínűleg megelőz egy-két tizeddel. A negyedik hely tudatában hasonló volt a stratégiám, mint Argentínában, szerettem volna egy nagyon jó rajtot meglovagolni. Ez egyrészt nem jött össze, másrészt még ha sikerült is volna előretörnöm, a Citroënek egy körön annyival gyorsabbak voltak nálam, hogy ha csak valami csoda nem történik, a dobogós helyeket nem tudtam volna megtartani. Reálisan az ötödik hely volt a maximum, amit ki lehetett hozni az első futamból, és egy kicsit még emiatt is izgulnom kellett, hiszen mögöttem Gabriele Tarquini a hosszú egyenes utáni hajtűkanyarban egyfolytában rám esett, mert a kemény fékezés után nem tudtam elég hatékonyan kigyorsítani. 6-8 kör elteltével azonban már sejtettem, hogy ha a pálya többi pontján nem hibázom és tartom a tempómat, akkor nem fog tudni megelőzni – szerencsére ez így is történt.

Hivatalosan negyedik, nekem ötödik
A második futam belülről nagyon izgalmas volt, hiszen folyamatosan valamilyen pozícióharc kellős közepén találtam magam. Ezt egyrészt én kifejezetten élvezem, hiszen ez a versenyzés sava-borsa, másrészt ilyen körülmények között nem lehet tiszta köröket futni. Arra büszke vagyok, hogy Ma Qing Huát sikerült magam mögött tartanom, miután az időmérőn majd egy másodperccel gyorsabb volt nálam egy körön. Ez nagyon nagy tempókülönbség, de amikor láttam, hogy a Citroën kínai versenyzője mindig a pályának ugyanazon a pontján próbálkozik előzéssel, tudtam, hogy csak arra kell figyelnem, hogy ott ne rontsam el a féktávot. Bár az ötödik helyen értem célba a második futamon is, végül Sébastien Loeb büntetése miatt hivatalosan negyedik lettem. Őszintén szólva ez az én szememben nem oszt, nem szoroz. Persze a végelszámolásnál még sokat érhet ez a plusz két pont, de az érzés hiányzik belőle, így én magamban úgy értékelem, hogy ötödik lettem. Egyébként Mehdi Bennani sikere nagyon fontos volt a Hondának, hiszen idén már az összes gyártónak volt futamgyőzelme rajtunk kívül. Amiatt csalódott vagyok, hogy nem én hoztam ezt a dicsőséget a Hondának, de ezzel a mi vállunkról is legördültek a súlyok. Irtó kellemetlen lett volna úgy Szuzukába menni, hogy a Hondán kívül már mindenki nyert futamot.

Igazságos-e Bennani győzelme?
Sokan kérdezték tőlem, hogy nem érzem-e igazságtalannak Bennani fordított rajtrácson aratott győzelmét. Egyáltalán nem gondolom, hogy érdemtelenül nyerte volna meg azt a futamot, még úgy sem, hogy ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy José María López Yvan Muller kiesése után nem erőltette annyira az előzést, neki a világbajnoki cím szempontjából az volt a legfontosabb, hogy épségben célba érjen. Bennaninak így is jó tempót kellett diktálnia, amivel megdolgozott a sikerért. Én általánosságban azt érzem igazságtalannak, hogy a második futamon aratott győzelmekért ugyanannyi pont jár, mint az első futamosokért. Félreértés ne essék, a fordított rajtrácsra szükség van, ez izgalmasabbá teszi a sorozatot, viszont teljesítményben a második futamon aratott győzelem a közelében sincs az elsőn véghezvitt sikernek, pontokban mégis ugyanannyit ér. Persze az időmérő első öt helyezettje kap plusz pontokat, de még ez sem súlyozza az értékkülönbséget. Nekünk is volt olyan, hogy jól jött ez a rendszer, hiszen én is nyertem fordított rajtrácson, de akkor is azt mondtam volna, hogy nagyon örülök neki, de a pontverseny tekintetében nem biztos, hogy ugyanannyi pontot érdemlek érte, mint az első futam győztese.

Most két dolog miatt is boldog vagyok. Feljöttem az összetett ötödik helyére – amihez Gabriele Tarquini technikai problémája is kellett –, ami azért nagy szó, mert korábban soha sem voltam jobb a hatodiknál. Két-három fordulóval ezelőtt pedig nem is gondoltam volna, hogy a gyári hondásokra veszélyt jelenthetünk, de most már azt mondom, ezt a helyezést minimum meg szeretném tartani év végéig! A másik pedig, hogy végre lesz három-négy napom otthon. Két hetet töltöttem el Kínában, a végén már erőteljes honvágyam volt. Hiányzott a család, hiányzott Johanna. Kicsit feltöltöm az elemeket! :)