Michelisz Norbert

  • Világbajnok autóversenyző

  • Kövess az Instagramon

  • Tarts velem a Facebookon

Seiko OMV Simple Pay OTP Hyundai Motorsport

A motorfejlesztés pozitív hatásait éreztük Pekingben, de még így sem teljesen ugyanolyan autóval mentünk, mint a gyári csapat. Bár az első futamot „eltaktikáztuk", elégedett vagyok az eredményekkel!

A pekingi versenyhétvége legnagyobb izgalmát az okozta, hogy kiderült, mennyit ér a motorfejlesztő csomag, amelyen a Honda régóta dolgozott. Már a szabadedzéseken érezhető volt a hatása, és külön jó hír volt, hogy nemcsak teljesítményben léptünk előre, hanem az erőátvitel finomhangolását illetően is. Mivel a Honda a szoftveres megoldásokon is sokat javított, a gázpedálon keresztül kontrolláltabban ki tudtuk használni az erőforrás teljesítményét. Ennek köszönhetően főleg a lassú kanyarokból sokkal jobb érzéssel lehetett kigyorsítani.

Hiába kaptuk meg azonban a motorfejlesztést, így sem teljesen ugyanolyan technikai háttérrel vágtunk neki a pekingi aszfaltcsapásnak, mint a gyári csapat. A Honda még az argentin hétvége előtt tesztelte a lengéscsillapító és a futómű különböző elemeit, és a dél-amerikai futamokon már használták is az újításokat Gabriele Tarquiniék, akkor azonban még nem úgy működött a rendszer, ahogyan várták. Ezután úgy gondolták, megvárnak még egy versenyhétvégét, hogy össze tudják vetni az eredményeket, és azok alapján eldönthessék, egyáltalán előrelépést jelentenek-e ezek a fejlesztések vagy rossz az irány. Pekingben főleg Tarquini eredményein világosan látszott, hogy bizonyos szituációkra egyértelműen jobban reagált az autója, mint a mienk. Remélem, Sanghajra már mi is megkapjuk ezeket az elemeket, mert az további fejlődési potenciált jelentene számunkra is!

Mindezek után szerintem a pekingi hatodik és ötödik helyezéssel kihoztuk a maximumot magunkból. Bár az időmérő előtt még reménykedtem a még jobb szereplésben, az ottani gyors körömön éreztem, hogy tisztán és jól sikerült, viszont a lemaradásunk túl nagy volt az első három helyezetthez képest. Akkor már tudtam, hogy a dobogó kis túlzással elérhetetlen lesz számunkra. De még így is azt mondom, hogy az első futamban több volt! Valószínűleg hibát követtünk el a guminyomást illetően, ugyanis túlságosan arra összpontosítottunk, hogy az autó jól működjön a futam második felében. Sajnos ennek az ára az lett, hogy a safety caros fázis előtt olyan érzésem volt, mintha esőgumikon mentem volna az első tengelyen, bizonyos esetekben szinte teljesen irányíthatatlanná vált az autó. Ennek volt betudható, hogy hiába jöttem fel a rajt után az ötödik helyre, azt nagyon gyorsan el is veszítettem. Kockáztattunk, de ezúttal nem jött be a húzás. Mindenesetre legalább feszegettük a határokat, és újabb információval bővült az ismeretanyagunk az autóról.

A második futamban konzervatívabb stratégiát választva inkább arra törekedtünk, hogy a futam első köreiben is működjenek az abroncsok, ez sikerült is, ugyanakkor a táv közepétől már érezhetően lemaradtam Sébastien Leobék mögött. Az okokat egyelőre nem ismerjük pontosan, de valószínűleg a megváltozott motorkarakterisztika is közrejátszott a szeszélyes teljesítményben, hiszen nagyon sok újdonsággal találkoztunk Pekingben, de egyszerűen kevés idő állt a rendelkezésemre, hogy mindenhez hozzászokjam. Például látványos volt, ahogyan José María López egy-két kör alatt villámgyorsan megérkezett mögém, és könnyedén meg is előzött. Sajnos a verseny ezen szakaszában sokkal gyorsabb volt nálam. Én a maximumon autóztam, López mégis hatalmas tempóban esett rám. Nem mondom, hogy szándékosan elengedtem, de amikor beszúrt mellém, nyitva hagytam az ajtót.

Peking előtt azt mondtam, az ötödik-hatodik hellyel elégedett lennék, és pont ebben a két pozícióban zártam a hétvégét. A véleményem utólag sem változott, boldog vagyok az eredményekkel. Az mondjuk szívfájdalmam, hogy nem tudtam a leggyorsabb hondás lenni az időmérőn. Viszont így is én szereztem a legtöbb pontot „házon" belül, ami mindenképpen pozitív. Mint ahogyan az is, hogy egyre inkább egyértelművé válik, a Citroën szezon eleji nyomasztó fölényében kulcsszerepet játszott, hogy sokkal több idejük volt tesztelni. Nem arról van tehát szó, hogy ők ennyivel jobb autó építésére képesek, hiszen a szezonközi fejlesztéseknek köszönhetően apránként csökkenthető a hátrány. Bízom benne, hogy ez a fejlődési tendencia folytatódik, és legkésőbb a következő szezon elejére eltűnhet a Citroën előnye.

És reményeim szerint mi leszünk a legfőbb üldözők, vagy akár az üldözöttek!