Michelisz Norbert

  • Világbajnok autóversenyző

  • Kövess az Instagramon

  • Tarts velem a Facebookon

Seiko OMV Simple Pay OTP Hyundai Motorsport

Egész évben minden versenyhétvége előtt azt mondogattam, hogy a cél a legjobb hondásnak lenni. Most ugyanezt mondom Makaó előtt, csak ezt már az év végi helyezésekre is értem.

Az első futamgyőzelem olyan az autóversenyző életében, mint a kocsi, amit életében először vezetett: sosem felejti el. Az én pályafutásomban Makaó attól a pillanattól kezdve, hogy 2010-ben megnyertem a második futamot, különleges helyszínné vált, és mindig az is marad már. De nemcsak ezért szeretem ezt a helyszínt, hanem azért is, mert igazi, kihívásokkal teli pálya, amelyen tényleg bármi megtörténhet. És ebben benne vannak az olyan csúnya balesetek is, mint ami velem történt itt tavaly. Ez is Makaó, meg a 2010-es futamgyőzelmem is. Egy pálya, amit élvezni kell.

Persze sok látványos előzés nem várható, hiszen egyetlen olyan pontja van csak a pályának, ahol ezt egyáltalán érdemes megkísérelni: az egyes szektor végén, a harmadik kanyar előtti féktávon. Ott érjük el a legnagyobb sebességet, 250 kilométer/órát, amit egy kemény féktáv követ, azon lehet próbálkozni. A pálya többi részén ugyanakkor az üldözöttnek még az is belefér, ha apró hibákat elkövet védekezés közben, mert egyszerűen olyan szűk a hely, hogy nem fér el egymás mellett két autó.

Ebből a szempontból az időmérős eredménynek kulcsfontosságú szerepe lesz ezen a hétvégén, az itt hatványozottan az alap, hogy az első tízben kell végezni. Ugyanakkor bármennyire is meghatározó a rajtpozíció, továbbra sem fogok taktikázni az időmérőn, nem megyünk rá tudatosan a tizedik helyre! Benne van a pakliban, hogy rosszul járok egy ötödik-hatodik időmérős helyezéssel, de ha megnézzük az előző futamokat, ezekből a rajtpozíciókból is rendre sok pontot gyűjtöttünk. És pontosan erre lesz szükségünk Makaóban is. Én akkor tudok jó érzéssel kiszállni az autóból, ha tudom, hogy az első pillanattól az utolsóig a maximumot nyújtottuk, és ha eddig kibírtuk taktikázás nélkül, akkor nem pont most kell ezt elkezdenünk.

Az erőviszonyok nem Makaóban fognak felborulni, a Citroën dominanciája várható, ugyanakkor van esély rá, hogy ezúttal a Honda lesz a második erő a francia márka mögött. Ez pedig azt jelenti, hogy kis szerencsével összejöhet a dobogós helyezés, de szerencse nélkül is két erős pontszerző hely lehet a reális célkitűzés. Erre nagy szükségünk is lesz, ha szeretnénk megszerezni az év végi negyedik helyet. Márpedig szeretnénk!

Nem titkolom, nagyon motivál, hogy odaérjünk közvetlenül a dobogósok mögé, és bár eddig tudatosan csak futamról futamra készültem, Makaó után már nincs újabb helyszín, így lehet az év végi táblázatra figyelni. Lélektanilag szerencsés helyzetben vagyok, mert nem érzek nyomást az eredménykényszer miatt. Makaótól függetlenül kimondhatjuk, hogy ebben a szezonban is kihoztuk a maximumot a lehetőségeinkből. Nyomás inkább Tiago Monteirón és Gabriele Tarquinin lehet, mivel nekik gyári pilótaként presztízskérdés, hogy a privát versenyzők előtt végezzenek. Mindettől függetlenül, ha végül csak a hatodik helyen zárnám az évet, nagyon csalódott lennék így, hogy az utolsó versenyhétvége előtt kézzelfogható közelségbe került a negyedik pozíció.

Korábban, amikor Makaóban versenyeztem, gondolkodtam már azon, hogy ez az utolsó futam a szezonban, és ezután megint hónapokig jön a versenymentes holtszezon. De aztán rájöttem, hogy amikor benne vagy a közepén, készülsz az egyik szabadedzésről a másikra, az időmérőről a versenyre, ezek nagyon távoli gondolatoknak tűnnek. Most csak annyit állapítanék meg, hogy hihetetlenül gyorsan elszállt ez az év. Még élénken él bennem a kép, ahogyan Olaszországban vagyunk, az új autót is még csak tesztelik. Most meg itt az év vége. Nem hiába, állítólag a jó dolgok gyorsan múlnak... :)