Michelisz Norbert

  • WTCC/WTCR-statisztika

    238 Futam
    14 Győzelem
    53 Dobogó
  • Kövess az Instagramon

  • Tarts velem a Facebookon

Seiko OMV Simple Pay OTP Hyundai Motorsport

Lesújtó volt látni a Citroën hihetetlen fölényét. Nem is tudom, mi viselt meg jobban: ez vagy az előzmények nélküli technikai hiba, amely megfosztott minket az igazi pontgyűjtés megkezdésétől. Egy 9. hely és 2 pont – ennyi jutott nekünk Marokkóban.

Hullámvasút. Ez az első szó, ami eszembe jutott a marokkói versenyhétvégét követően. Mert bár pont a lehető legrosszabbkor, a vasárnapi futamok idején ért minket utol a technika ördöge, és emiatt összességében inkább negatív a mérleg, nem így indult ez az afrikai túra. Pénteken például még kifejezetten bizakodó voltam, mert volt időnk és lehetőségünk foglalkozni az autóval, és rájöttünk arra, milyen sok rejtett tartalék van még ebben a gépben.

Akármilyen furcsán is hangzik, de a marokkói szabadedzéseken mi nem elsősorban az ottani futamokra próbáltunk felkészülni, hanem a soron következő versenyekre. Mondhatni, magára a szezonra. Éppen ezért ésszerű keretek között kísérleteztünk, minél több beállítást próbáltunk ki a kocsin, még az időmérőn is ezt tettük, amikor már láttuk, hogy így is bekerülünk az első tízbe. Az autó gyors volt, és tényleg, semmilyen technikai problémával sem találkoztunk. Bizakodó voltam, főleg a második futamban bíztam, amelyen számításaim szerint egy jó rajtot követően erős pontszerző helyen végezhettem volna – ha a dobogó nem is, az 5–6. hely reális lehetett volna.

Ez lebegett a szemem előtt, amikor az első futamon a biztonságot, az autó épségét tettem a fontossági sorrend élére. Ha egy kicsit több kockázatot vállalok, lehet, hogy egy helyet még foghattam volna a rajtnál, de úgy ítéltem meg, többet nyerek azzal, ha a második futamon egy teljesen ép kocsival állhatok rajthoz. Persze ekkor még nem tudtam, hogy nekem nem lesz második futam. Először a fék kezdett el rakoncátlankodni, valamiért túlmelegedett, a pedál kezdett beesni. Ez a helyzet állandósult, amíg szorosan Tiago Monteiro mögött haladtam, aztán amikor nőtt közöttünk a távolság, akkor kezdett javulni a helyzet azzal, hogy a beáramló friss levegő hűtötte a rendszert. Azonban alighogy helyreállt a fék, kezdődtek a bajok a szervóval. Először csak kattogni, akadni kezdett a kormány, amikor rámentem és lejöttem a rázókövekről, de ez még elviselhető is lett volna, mert tudtam kezelni a szituációt. Csakhogy az utolsó két-három körre teljesen elszállt a szervó, annak is örültem, hogy be tudtam venni a kanyarokat, és végül a kilencedik, tehát pontszerző helyen fejeztem be a futamot. Arra sajnos semmi esélyünk sem volt, hogy a két futam közötti javítási időben rendbe hozzák a hibát a srácok. Ha nagy szerencsénk van, négy-öt körös hátránnyal el tudtunk volna indulni a mezőny után a második futamon, de ennek nem sok értelme lett volna. Így csomagoltunk.

Mondanom sem kell, ez egy erőteljes mélyütés volt nekem és az egész csapatnak. A pénteki és szombati nap pozitív fejleményei után már éppen kezdtem elhinni, hogy lehet keresnivalónk már Marokkóban is, el tudunk csípni legalább egy erős pontszerző helyet, erre pont ekkor jött ez a technikai hiba, ami nyomban kettétörte a vágyainkat. Ennél is elkeserítőbb volt szembesülni a Citroën elképesztő fölényével. Mindenki tudta, hogy erősek lesznek, de arra senki sem számított, hogy ennyire faképnél hagyják az egész mezőnyt. Továbbra is fenntartom, hogy a marokkói pályán elért eredményekből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, annyira különbözik az összes többi helyszíntől. Ugyanakkor – bár remélem, hogy a különbség csökkenni fog – az teljesen egyértelmű, hogy a szezon első felében a Citroën lesz a mérce. Sokat lehetne vitatkozni azon, hogy nálunk mi nem stimmel, amiért ekkora a lemaradás, de összességében a csomag nem elég jó ahhoz, hogy versenyképesek legyünk.

Ezzel a hátránnyal szembesülni nekem is kicsit sok volt a hétvégén, de van miből építkeznünk a jövőre nézve. Egyrészt annak ellenére, hogy Marokkóban a legrosszabbkor jött elő egy műszaki hiba, sokkal kevesebb és kisebb ilyen jellegű gondunk van, mint egy évvel ezelőtt ugyanekkor. Másrészt egy új autóban mindig benne van a jelentős fejlődés lehetősége, és láthattuk, hogy egy-egy jól eltalált beállítással, mekkora javulást tudunk elérni. Nincs más út, mint a megalkuvást nem tűrő munka. És a remény, hogy lesznek olyan pályák, amelyek nekünk fekszenek majd.