Michelisz Norbert

  • Világbajnok autóversenyző

  • Kövess az Instagramon

  • Tarts velem a Facebookon

Seiko OMV Simple Pay OTP Hyundai Motorsport

A szezon 12 versenyhelyszínéből már csak öt van hátra, és a nyári szünetet kihasználva itt az idő, hogy értékeljem az eddig történteket. Még látok esélyt az év végi összetett 5. helyére!

A szezon mindjárt egy hatalmas gyomrossal indult számomra. Bár a téli tesztek alapján tudtam és számítottam rá, hogy Citroën-uralom várható az első egynéhány versenyhétvégén, arra a 2–2,5 másodperces hátrányra legrosszabb álmomban sem gondoltam, amivel szembe kellett néznünk Marokkóban. Ekkor tudatosult bennem, hogy nagy valószínűséggel az egész szezon a franciák dominanciájáról szól majd. Természetesen nem így képzeltem el ezt az évet. Ugyanakkor egy autóversenyző életében mindig vannak olyan időszakok, amikor annak is meg kell tanulnia örülni, ha a rendelkezésére álló technikából kihozza a maximumot. Az idény felén túl sajnos egyértelmű, hogy 2014-ben a kiugró eredmény eléréséhez egy nagy adag szerencsére is szükségünk lenne.

Az elvárható minimumon

Mindenki láthatja, hogy az autónk nem versenyképes a Citroënekkel szemben, nem képes olyan teljesítményre, mint tavaly, amikor erőből tudtunk dobogós helyezéseket, Szuzukában pedig egy első futamon elért győzelmet felmutatni. Egyszerűen nem elég a tempónk ehhez, így már az is bravúrszámba megy, ha az időmérőn legalább a második futamra ki tudunk harcolni egy első vagy második soros rajthelyet. A mélypontot a moszkvai hétvége jelentette, amikor a hondás márkatársaknál is jelentősen lassabbak voltunk. Ennek az okát részben megfejtettük, így Belgiumban már nem volt olyan súlyos a lemaradásunk. Hogy miért vagyunk még mindig egy-két tizeddel a gyári Hondák mögött, amelyeket tavaly többször meg is vertünk, pontosan nem tudom. Az biztos, hogy a mostani autó sokkal összetettebb a 2013-as modellnél, több tapasztalat és idő kell a megfelelő vezetéséhez és finomhangolásához. Ugyanakkor éppen ez adhat bizakodásra okot: a JAS Motorsport a szezon felén túl is lényegesen több információval rendelkezik az idei Civicről, így az idő múlásával reményeim szerint el fog tűnni a lemaradásunk, és újra harcba szállhatunk a „legjobb hondás címért". Mert az, hogy Monteiro és Tarquini mögött, Bennani előtt négyből csak a harmadikak vagyunk az összetettben, a minimálisan elvárható állapot, ezen a szezon végéig javítanunk kell.

Az ötödik hely elérhető

Azt követően, hogy tavaly hétszer álltam dobogóra, természetesen megviselt az idei eredménytelenség. Mostanra azonban már megemésztettem a helyzetet. A hungaroringi hétvége volt a legrosszabb, akkor kellett végleg elfogadnom, hogy ez az év ilyen, és nem is lesz másmilyen. Miután a számomra legfontosabb hazai verseny elmúlt, már könnyebben kezeltem a helyzetet. Azt mondják, hogy a dolgok jó oldalát kell nézni, az pedig mindenképpen pozitívum, hogy akárhányszor elindultam egy futamon, pontszerző helyen végeztem. Mint minden évben, idén is az a célom, hogy megjavítsam az előző szezonban elért helyezésemet, és ezt nem látom még veszett ügynek. A jelenlegi ötödik Gabriele Tarquini mögött 31 pont a lemaradásom, én ezt még elméletileg behozhatónak tartom, de ehhez szerencsére is szükségünk lesz. Nehezíti a dolgomat, hogy a pontrendszer szerint a legnagyobb különbség az első, második és harmadik hely között van, amelyeket a néha mezőny végéről indulva is győzelemre törő Citroënek lényegében kibérelnek. Így viszont ha a negyedik hely a maximum, azzal már nehezebben lehet egy-egy alkalommal több pontot nyerni a közvetlen riválisokkal szemben, 2009 világbajnoka ráadásul a mezőny egyik legjobbja.

López meglepett, Loeb nem

A soron következő pályák közül nehéz megmondani melyik fekszik majd a Hondának. Sonoma kiesésének nem örültem, hiszen nagyon szerettem azt a pályát, négy futamból háromszor dobogóra álltam rajta. A helyébe lépő pekingi aszfaltot nem ismerem, de a belső kamerás felvételek alapján elég nagy különbség van közte és az eredeti amerikai pálya között. Az új pálya rövidsége és szűk vonalvezetése papíron akár kedvezhet is nekünk, október első hétvégéje után okosabbak leszünk. A Citroënek fölényéről már írtam, ettől függetlenül a szezon eddigi kellemes meglepetése náluk van: José María López. Ugyan már az idénykezdet előtt is őt tartottam a vb-cím titkos esélyesének, arra nem számítottam, hogy rendre elveri majd Yvan Mullert. Minden tiszteletem az övé, mert egy új sorozatba érkezve, még a legjobb autóval is bravúros, amit művel. Sébastien Loeb nekem nem okozott meglepetést, előzetesen López és Muller mögé soroltam, és ez az idény előrehaladtával egyre inkább megvalósulni látszik. Ha López a pozitív, akkor a Lada a negatív meglepetés. Korábban arról szóltak a hírek, hogy az új szabályok legnagyobb nyertese az orosz csapat lehet, ezzel szemben még nőtt is a tempóhátrányuk az élbollyal szemben, és nem lepődnék meg, ha ők már minden erejükkel a jövő évre koncentrálnának.

Mi viszont biztosan nem adjuk fel a harcot, be kell húznunk azokat a lepattanókat, ami például a moszkvai második futamon nem sikerült (az utolsó másfél körben a harmadik helyről csúsztam vissza a hetedikre). És akkor még lehet pozitív kicsengése az évadnak!