Michelisz Norbert

Három hete rendezték a WTCR előző versenyhétvégéjét Franciaországban, és azóta rá kellett döbbennem, hogy talán közelebb van a nyugdíjazásom, mint gondoltam.

Na jó, nem kell drámai dolgokra gondolni, de az biztos, hogy olyan élményben volt részem, amely kicsit átformálta az autóversenyzés jövőjéről szőtt elképzeléseimet.

Még lassabbak, de gyorsan fejlődnek

Két versenyhétvége között ritkán van olyan izgalmas eseményben részem, mint amihez október 23-án szerencsém volt. Az Egyesült Államokban jártam hivatalos úton a HUMDA képviseletében, méghozzá az Indy Autonomous Challenge-en tehettem bepillantást a jövőbe, amelyről azt szokták mondani, hogy már el is kezdődött. És tényleg. Autóversenyzőként önmagában az Indianapolis Motor Speedway nagy élményt jelentett, amely a világ leghíresebb ovális pályája, a legendás Indy 500 helyszíne.

Ezúttal azonban nem az autóversenyzőké volt a főszerep, ugyanis önvezető versenyautók indultak ezen a különleges viadalon. Egyszerre csak egy autó volt a pályán, és a leggyorsabb átlagsebesség döntött a győztes kilétéről. 140 mérföld/óra körül alakult az átlag, ami 220 km/h körül alakul. Látványra is kicsit lassabbnak tűntek az autók, mint a hagyományos, pilótákkal rendezett versenyeken, de a tudat, hogy nem ül senki a volán mögött, extra izgalmat adott.

Az igazán megdöbbentő az volt, hogy az utolsó pillanatig tanakodtak azon, hogy egyszerre, egymás ellen is pályára küldik a kocsikat. Ezek szerint ugyanis már most lehetnek olyan fejlettek az autóversenyzői mesterséges intelligenciák, hogy tudták volna egymást akár előzni is, de végül nem kockáztattak. Mindenesetre ez azt jelenti, hogy néhány éven belül akár ilyen futamok is lehetnek majd. Azért remélem, van még egy pár évem a nyugdíjig!

A legalacsonyabb átlagsebesség

Mindjárt itt van a következő feladat, a hétvégén Olaszországban folytatódik a WTCR, ráadásul egy olyan pályán, amelyet nemrég építettek át – nem mintha az Adria International Raceway korábbi verzióján mentem volna. Az ilyen ismeretlen helyszínek előtt mindig nehezebb megjósolni az erőviszonyokat, noha én is arra vagyok a legkíváncsibb, mekkora esélyem lehet a bajnokságban meglévő hátrányom csökkentésére.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, ezen a pályán lesz a legalacsonyabb az átlagsebesség a WTCR 2021-es idényében. Köszönhető ez annak, hogy rövid a célegyenes, amelyben alig megyünk majd 200 km/h fölé, a kanyarok többsége pedig lassú típusú. Érzésre azt mondanám, hogy egy ilyen jellegű pálya jobban feküdne a Hyundai előző TCR-autójának, az i30 N-nek, mint a hosszabb kialakítású Elantrának.

Ezúttal nehéz lesz a Q3-ba jutnunk

De nehéz ezt megmondani előre, mert Franciaországban is jobban szerepeltünk, mint vártam volna. Ezzel együtt a kompenzációs súlyok is úgy alakultak, hogy előnytelenebb helyzetbe kerültünk, mint voltunk, így összességében nem számítok arra, hogy ismét a Q3-ban tudunk majd küzdeni az időmérőn – legfeljebb kellemesen csalódunk!

Előzetesen viszont inkább azt tartom reálisnak, hogy ha sikerül mindent jól összeraknom, akkor a top 10 meglehet az időmérőn, a futamokon pedig már sokk függ majd attól, mi is lesz a konkrét rajtpozíció. Annak örülük, hogy a legutóbbi két versenyhétvégén érezhetően javultak a rajtjaim, mert ez visszaigazolja a befeketett munkát. Nem állítom, hogy már megvan a száz százalékos megoldás, de azon dolgozok, hogy minél hamarabb rátaláljak. Akár már Olaszországban!

A hétvége időterve

Szombat
9:30 – Első szabadedzés
12:30 – Második szabadedzés
15:30 – Időmérő (Sport 2)

Vasárnap
10:15 – Első futam (Eurosport 2, Sport 2)
12:15 – Második futam (Eurosport 2)