Michelisz Norbert

  • WTCC/WTCR-statisztika

    268 Futam
    15 Győzelem
    55 Dobogó
  • Kövess az Instagramon

  • Tarts velem a Facebookon

Seiko OMV Simple Pay OTP Hyundai Motorsport

Eddig is szerettem Portugáliát, de a Vila Real-i pálya nálam benne van az eddigi top 3-ban! Nyilván nem akkora kaliber, de helyenként a Nürburgringre emlékeztetett versenyzői élmény szempontjából. Az első pillanattól élveztem, és ez szerencsére az eredményeken is meglátszott.

Közelített a tökéleteshez. Nem, nem volt tökéletes hétvége a portugáliai, mert az értékrendemben ahhoz egy első futamos győzelem is kellene, de tényleg közelített hozzá. Egy biztos: a Vila Real-i futamokból eredmények szempontjából nem lehetett volna többet kihozni az elért harmadik és negyedik helynél. Hogy mennyire különleges hétvége is volt ez, azt talán az érzékelteti a legjobban, hogy a második szabadedzésen azt mondtam, felesleges újra kimenni a pályára, mert 100 százalékos a harmónia az autó, a pálya és közöttem. Ilyet legutóbb 2013-ban Japánban éreztem: akkor első futamos győzelmet arattam Szuzukában.

Szeretném azonban tisztázni, hogy a sikeres portugáliai hétvége közelről és távolról sem jelenti azt, hogy megoldódott az alapvető problémánk. Továbbra is tempóhátrányban vagyunk, de azt eddig is tudtuk, hogy lesznek olyan pályák, amelyeken ennek ellenére jók lehetünk. A Vila Real-i pálya nyomvonala egyértelműen jobban kedvezett a Hondának, mint akár a Chevroletnek, akár a Ladának, így a szerencsés körülményeknek köszönhettük, hogy ezúttal közelebb kerültünk az élmezőnyhöz.

A szabadedzések után már sejtettem, hogy az időmérőn összejöhet a Q3-as szereplés. Nagyon magabiztos voltam, és bár a negyedik rajthelyhez kellett Gabriele Tarquini hibája is, úgy érzem, ha sikerül összeraknom egy tökéletes kört, enélkül is elé tudtam volna kerülni. Sajnos egyébként én is megcsúsztam ugyanazon a féktávon, amelyiken ő, de ha nincs az a hiba, nagyon megközelíthettem volna a harmadik helyre befutó Hugo Valentét is.

Ha már az időmérőn nem sikerült legyorsulni őt, az első futam rajtjánál ez volt a célom, mert ezen a pályán egyébként iszonyatosan nehéz előzni. Szerencsére minden úgy alakult, ahogyan előre elterveztem, Valente kicsit beragadt, én viszont jól kaptam el a rajtot, így sikerült elé kerülnöm. Azt láttam, hogy a Citroënek is jól rajtoltak, ezért esélytelen volt, hogy még feljebb keveredjek. Innentől őszintén szólva unalmas körözés következett. Tudtam, hogy ha nem hibázok, akkor nagy valószínűséggel sikerül megtartanom a harmadik helyet. Pont annyival gyorsabb voltam a mögöttem haladó Tarquininél, hogy kényelmesen be tudtam osztani az erőmet. Persze a koncentrációt megőrizni egy ilyen futamon önmagában is nagy kihívást jelent.

A második futam ennél akciódúsabbra sikerült. A rajt előtt kicsit féltem, hogy a két gyári Honda el tud lépni tőlem, mert a Ladákat általában le szoktuk rajtolni, viszont nem voltam biztos benne, hogy a hetedik helyről indulva én is beférek-e még eléjük az első kanyar előtt. Aztán jött Tiago Monteiro balesete: ott akart helyet szerezni magának, ahol én is próbálkoztam volna, de összeakadt a Ladával, így nekem gyorsan másik ívet, menekülőútvonalat kellett találnom. A saját szempontomból jól alakult a rajt, és ezután még egy meleg szituáció volt, amikor Tarquini és én megelőztük Nick Catsburgöt. Miután a ladás versenyző lendületet veszített, Loeb és én is mellé értünk és így haladtunk az utolsó kanyar egyre szűkölő bejárata felé. Egyértelmű volt, hogy nem tudunk mindhárman elfordulni. Mivel belső íven voltam, nekem volt a legkisebb kockázatom, próbáltam mindent úgy csinálni, mintha egy átlagos körön lennék, ahol nincsen mellettem senki sem. Így is benne volt, hogy összeérünk, és lehetett volna ebből baj is.

Elsősorban azért volt fontos, hogy Tarquini után én is megelőzzem Catsburgöt, mert a Lada lassabb volt nálunk, így ha feltart, az igencsak megnehezítette volna a Citroënekkel szembeni védekezést. Így is jól jött nekem, hogy baleset miatt korábban leintették a futamot, mert José María López nagyon nyomott a vége felé. De ennek ellenére úgy érzem, ha végigmegyünk, akkor is tudtam volna tartani őt, mert Vila Realban még egy sokkal gyorsabb autóval is rettentően nehéz előzni. És azt is tudtam, hogy akkor már Lópeznek sem biztos, hogy megérte volna a kockázatot a negyedik helyért való csatázás, hiszen így is növelte az előnyét a pontversenyben Yvan Mullerrel szemben.

Nagyon jó érzés volt Portugália után ránézni a tabellára. Szezon előtt is azt hangoztattam, hogy a márkák közti erősorrendtől függetlenül az a célom, hogy a Hondán belül ismét a legjobb legyek, és bár még nincs vége a szezonnak, sokat jelent, hogy a nyári szünet előtt kiharcoltuk ezt a pozíciót. A Slovakia Ring utáni csalódás miatt mélypontra zuhantam lelkileg, de az elmúlt két versenyhétvége, Paul Ricard és Vila Real eredményei minden negatív érzést pozitívvá változtattak bennem. Most megkaptam azt a lelki pluszt, amire szükségem van ahhoz, hogy az idény utolsó harmadában képes lehessek megvédeni a legjobb hondás pozíciómat.

Versenyzőként ha egyszer elkapod a fonalat, megszerzed a lendületet, szeretnéd meglovagolni azt, így ha rajtam múlna, most sorjáznának a futamok egymás után. Ebből a szempontból kicsit rosszkor jön a két hónapos nyári szünet, de legalább rendszerezhetjük magunkban az impulzusokat, kielemezhetjük a szezon eddig eltelt részét, és újult erővel folytathatjuk szeptemberben a harcot!