Michelisz Norbert

  • Világbajnok autóversenyző

  • Kövess az Instagramon

  • Tarts velem a Facebookon

Seiko OMV Simple Pay OTP Hyundai Motorsport

Tavaly a negyedik versenyhétvégén tettem meg annyi kilométert, amennyi idén már a második, franciaországi nagydíj után beleszaladt a Hondába. Az autó tehát stabilabb, a tempóhátrányunk viszont nagyobb. A Paul Ricard-i 7. és 8. hellyel így inkább elégedett vagyok, mint elégedetlen.

Kocsival mentünk Franciaországba, és azzal is jöttünk haza onnan. A vasárnapi futamok után nem sokkal, este indultunk útnak és vezettük le a nagyjából 12 órányi autózást igénylő távot. Bár így leírva hosszúnak tűnik a félnapos túra, valójában nagyon gyorsan eltelt az idő a kocsiban. Volt min gondolkodnom, a Paul Ricardon rég nem tapasztalt mozgalmas napokat töltöttünk el. És ami a legfontosabb: a hangulatom most sokkal pozitívabb, mint egy héttel korábban, a marokkói verseny után volt!

Megfeleződött a hátrány

Bár a tempókülönbség még mindig szemmel látható a Citroën javára, az a hihetetlen hátrányunk, amely Marokkóban egy körön keletkezett a francia csapathoz képest, a Paul Ricardon megfeleződött. Ez részben a pálya karakterisztikájának volt köszönhető, kevesebb hosszú egyenes és lassú kanyar tarkította a vonalvezetést, ami kedvezett a Hondának. Másrészt viszont mi magunk is előreléptünk az elmúlt héthez képest, látszott, hogy tudunk a gyári márkatársakéhoz hasonló köridőket futni, pedig ők teszteltek is ezen a pályán a holtszezonban. Számomra a lényeg továbbra is az, hogy ott legyünk a legjobb hondások között, és ez Franciaországban az időmérőn sikerült is, hiszen egyedül Gabriele Tarquini végzett előttem, Tiago Monteirót és Mehdi Bennanit is sikerült megelőznöm. Aztán a Citroën két pilótájának a mezőny végére sorolása miatt végül a negyedik helyről rajtolhattam az első futamon, de tudtam, hogy López és Loeb büntetése összességében nem változtatja meg a helyzetünket, mert a tempóhátrányunkból kiindulva a dobogós helyekért így sem volt esélyünk harcba szállni. Ez a gyanúm néhány kör alatt be is igazolódott, a futam még szinte el sem kezdődött igazán, amikor a visszapillantó tükörbe nézve már láttam, hogy a két citroënes mindössze néhány pozícióval mögöttem máris közeledik. Hihetetlenül gyorsan átrágták magukat a mezőnyön, tiszta sor volt, hogy nem lehet őket tartani.

A hiba, amit visszacsinálnék

Amikor Loeb megérkezett rám, éreztem, hogy erőből annyival gyorsabb, hogy csak tompa fegyverekkel indulhatok csatába ellene, Lópezzel viszont egy kicsit más volt a helyzet. Amikor láttam a tükörből, hogy Rob Huff milyen hatékonyan fel tudja tartani az argentint, úgy gondoltam, vele szemben talán én is meg tudom védeni a negyedik helyemet, és egyébként sem éreztem rajta azt a lendületet, amit Loebön. Nem akartam harc nélkül feladni a küzdelmet, és utólag belegondolva, elkövettem egy hibát. Amikor López megelőzött, egy felesleges manőverrel megpróbáltam visszatámadni, a két kocsi összeért, aminek következtében a kormányösszekötőm elgörbült – körülbelül 30–40 fokos szögben jobbra állt a kormányom, így főleg a jobbos kanyarokban elég nehéz dolgom volt. Az autó sérülése miatt jelentősen visszalassultam, és még két helyet vesztettem, így csak hetedikként intettek le. Ha visszamehetnék az időben, másként döntenék, mert a negyedik hely talán nem érte meg az ütközés kockázatát. Az egész szituáció kicsit szerencsétlenül jött ki, visszagondolva én voltam hátrébb a kanyar bejáratánál, ugyanakkor a kocsim orra ott volt az ő autója mellett, így neki is kellett volna helyet hagynia a belső íven. Én erre alapozva gondoltam úgy, hogy nem jöhetek ki rosszul a helyzetből. Hibáztam, de nem csak én hibáztam ebben az esetben.

Amiért bosszús voltam

A második futam a közepesnél egy kicsit gyengébben sikerült rajton ment el. Túlságosan kipörögtek a kerekek, és emiatt nemhogy pozíciót nem tudtam nyerni, de a külső ívre szorulva még veszítettem is egyet. Egy ilyen rajt után a mezőny sűrűjében, külső íven szerencse is kell ahhoz, hogy az első néhány kanyart túlélje az ember, engem mégis az első kör végén ért utol egy baleset. Az utolsó kanyar előtt belém szaladtak hátulról, szinte letoltak a pályáról, így visszaestem a Ladák mögé a mezőny végére. Meglehetősen bosszús voltam emiatt, mert ez megpecsételte az egész futamot, az erősebb pontszerző helyekről ott és akkor le kellett mondanom. Arányos kockázatvállalás mellett azért sikerült feljönnöm a nyolcadik helyre, ami már csak azért sem volt könnyű, mert erőből nem voltam annyival gyorsabb az előttem haladóknál, hogy az egyenesek végén közvetlenül rájuk tudjak ragadni, aztán a kanyarban kifékezhessem őket. Rendszerint akkor tudtam levadászni egy-egy pilótát, amikor a körülmények erre lehetőséget adtak, például előttünk is akció zajlott. Így a 8. hely a maximum volt, amit ki tudtam hozni belőle. Mindenesetre aludva egyet a történtekre sokkal elégedettebb vagyok, mint akkor voltam, amikor kiszálltam a kocsiból a második futam után.

A Hungaroring előtt bizakodásra ad okot Gabriele Tarquini és Tiago Monteiro harmadik helye, valamint az, hogy a második futamon mind a négy Honda pontszerző helyen végzett. A tempóhátrányunk még mindig jelentős, de látszik, hogy ha a körülmények kedvezően alakulnak, el lehet csípni egy-egy dobogós helyezést. Az sem mellékes, hogy most már esős körülmények között is vannak információink az autóról, és a következő versenyen életbe lép a büntetősúly-rendszer, ami szintén a segítségünkre lehet a Citroënek elleni küzdelemben.