Michelisz Norbert

  • WTCC/WTCR-statisztika

    238 Futam
    14 Győzelem
    53 Dobogó
  • Kövess az Instagramon

  • Tarts velem a Facebookon

Seiko OMV Simple Pay OTP Hyundai Motorsport

Két okból is fájó volt, hogy nem jött össze a dobogós helyezés a Hungaroringen. Egyrészt fontos pontokat veszítettünk, egy technikai hiba miatt nem tudtuk kihozni a maximumot a hétvégéből. Másrészt előttetek mindig szeretnék jól szerepelni, hogy valamelyest meg tudjam köszönni azt a hihetetlen támogatást, amit kapok tőletek egész évben.

Az időmérő után nem tudtam eldönteni, hogy dühösebb vagy csalódottabb vagyok-e inkább. Az elhajló lengőkar egy pillanat alatt romba döntötte a hazai futamokhoz fűzött romantikus reményeinket. Sajnáltam a helyzetet, sajnáltam a közönséget, sajnáltam magamat is. Szerencsére azonban a rossz érzéseim hamar elszálltak, szombat estére nagyjából már megemésztettem a történteket. Mert bár számomra a szezon legfontosabb hétvégéjén, a lehető legrosszabbkor jött ez a technikai hiba, el kell fogadnunk, hogy az autó-motorsportokban ilyen mindig is volt és mindig is lesz. (Ide tartozik ez is: a hazai futamokra mindig jellemző óriási sürgés-forgásban rengeteget segített az eset feldolgozásában a találkozás Krisztinával. Biztos sokan hallottatok már a vak hölgyről, aki egyedül utazott ki a Hungaroringre, hogy átélhesse a WTCC hangulatát. Nagyon örültem, hogy megismerkedtünk, a vele való találkozással átértékelődtek bennem a dolgok, rájöttem, hogy nem az a legnagyobb probléma a világban, ha nem a terveim szerint sikerül egy időmérő. Ezúton is köszönöm a biztatást Krisztinának!)

Kiszakadó kézifék, kihagyó motor

A 11. helyről indulva az első futam előtt tudtam, hogy ha előre akarok lépni, arra a legjobb esélyem mindjárt a rajtnál és az azt követő káoszt kihasználva az első egy-két kanyarban lesz, hiszen a Hungaroringen kevés az előzési lehetőség. Nem voltak optimálisak az előzmények, hiszen a felvezető körnél mintha kiszakadt volna a helyéről a kézifék. Rajtnál mindig behúzzuk a kéziféket, ráengedjük a kuplungot, hogy az így kialakuló nyomást kihasználva a kézifék felengedésével „kilőjön" az autó. Ezt a felvezető körön is szoktam gyakorolni, akkor történt a baj. Szerencsére nem ment el teljesen a kézifékem, valamekkora nyomást még ki tudtam préselni vele, de nem akkorát, amekkorát ideálisnak gondoltam. Ennek ellenére szuperül sikerült a rajt, egy-két kanyar után már a hatodik helyen haladtam. Nézegettem az adatokat, de még most sem értem, hogyan jött össze ilyen körülmények között a jó rajt, lehet, hogy legközelebb is kisebb kézifékes rásegítéssel kell kísérleteznem, mert ezzel a kényszerű technikával a második futamon is jobban kaptam el a rajtot, mint az előttem lévő citroënesek. Ettől függetlenül maga az első futam rossz érzésekkel telt belülről, mert láttam, hogy maximum olyan tempót tudnék diktálni, mint Bennani és Tarquini előttem, de még az sem ment, mert a motor folyamatosan kihagyott egy-egy pillanatra. Annyira azért ment, hogy ha előzni nem is tudtam többet, Sébastien Loeböt képes voltam tartani.

Csata Loeb ellen

A második futam a pilótafülkéből unalmas volt, mert a rajt után beragadtam a tizedik helyre, nem tudtam olyan iramot futni, hogy előzési pozícióba kerülhettem volna Loebbel szemben. Mindkét futamon végig egymás előtt-mögött haladtunk a franciával, és sokan kérdezték, milyen érzés egy ilyen klasszissal „meccselni". Nem kezelem őt sem másként, mint bármelyik másik pilótát a mezőnyben. Mindenkinek megvannak a maga erősségei és gyengeségei, Loebbel még nem versenyeztem együtt annyit, hogy teljesen kiismerhettem volna, így nem rá, hanem elsősorban magamra figyeltem. Az első futamon néhány kör alatt kifigyeltem, hogy a pálya mely szakaszain gyorsabb nálam, és azokon úgy helyezkedtem, hogy ne támadhasson. Bárki más lett volna az ellenfelem, pontosan ugyanígy csináltam volna mindent. Jó érzés volt előtte menni, de az tiszta sor, hogy a WTCC egy magas színvonalú bajnokság, amelyben az olyan kaliberű versenyzők, mint Sébastien Loeb is megizzadnak néha. Bízom benne, hogy nekem is sikerül még párszor megizzasztanom majd a szezonban! :)

Összességében pozitív kép

Elsősorban a büntetősúly-rendszernek, a Citroënek 60 kilós pluszsúlyának tudható be, hogy közelebb kerültünk az élbolyhoz. A nehezebb autóval ők sem tudtak olyan könnyedén előzési pozícióba kerülni, mint az ezt megelőző két versenyhétvégén. Az időmérő balszerencsés végkifejlete után úgy gondolom, hogy a futamokon amit lehetett, azt megtettük, és bár a hatodik és tizedik hely nem dobogó, összességében pozitívabb lett a helyzetünk a mezőny elejéhez képest. Nekem viszont a hétvége legjobb élménye az volt, hogy vasárnap a rossz idő és a dobogós helyezés várható elmaradása ellenére is ugyanolyan sokan voltatok a lelátókon, mint az elmúlt években. Mellettem vagytok jóban-rosszban. Ennél többet nem kívánhatok!