Michelisz Norbert

  • WTCC/WTCR-statisztika

    238 Futam
    14 Győzelem
    53 Dobogó
  • Kövess az Instagramon

  • Tarts velem a Facebookon

Seiko OMV Simple Pay OTP Hyundai Motorsport

Furcsa belegondolni, hogy a világgal együtt én is mennyit változtam egyetlen év alatt. Miután 2019 végén a WTCR bajnoka lettem, tavaly ilyenkor még tartott az ebből fakadó eufória. Aztán ahogy telt-múlt az idő, és a járvány miatt egyre csúszott a 2020-as idény kezdete, úgy halványult el bennem a siker varázsa.

Aztán amikor végre visszatérhettünk a pályákra, nem tudtam igazán élvezni a versenyzést, a legutóbbi idény sok szempontból az egyik legrosszabb volt pályafutásom alatt. Viszont ez mind kellett ahhoz, hogy most újra azt a tüzet érezzem, ami a bajnoki cím megszerzése előtt lobogott bennem.

Elsősorban magamnak bizonyítanék

A világ legnagyobb túraautó-bajnokságában eltöltött tizenegy teljes idénnyel a hátam mögött nem lehet igaz, de mégis kicsit olyan, mintha a nulláról kezdeném. A tavalyi év után elsősorban magamnak akarom bebizonyítani idén, hogy képes vagyok futamokat nyerni, képes vagyok harcolni a bajnoki címért. Ugyanazt az éhséget érzem, mint a 2019-es idény kezdetén, viszont ezt kiegészíti a tapasztalat, hogy egyszer már sikerült, és ismerem a siker receptjét. Tudom, mi kell ahhoz, hogy a bajnoki címért harcoljak, és ezek a szempontok vezettek akkor is, amikor a Hyundai Motorsporttal tárgyaltam a tavaly lejáró szerződésem meghosszabbításáról.

A világjárvány nagyon nehéz helyzetet teremtett a motorsportban is, a legtöbb gyártónak át kellett gondolnia a lehetőségeit és az abból következő céljait. Nekem az volt a fontos, hogy ezek a célok találkoznak-e a sajátjaimmal. Versenyzőként soha nem akarnék abba a helyzetbe kerülni, hogy kapom a fizetésemet valamiért, de mindegy hányadik helyen végzem.

Én most vagyok a legjobb éveimben, most vagyok motivált, most van lehetőségem bajnokságokat nyerni, és harcolni akarok értük. Amint nyilvánvalóvá vált, hogy erre a Hyundai kötelékében továbbra is esélyem nyílik középtávon, nem maradt több kérdés. Sok minden keresztül mentünk már együtt, voltunk a csúcson és a mélyben is, büszkén folytatom az utat ezzel a csapattal.

Ezt a formavilágot jobban kedvelem

Új autóval vágunk neki az évnek, az i30 N TCR helyett a pályákon most debütáló Elantra N TCR-rel versenyzünk majd. Tavaly lényegében az első tesztektől kezdve vezettem a kocsit, amelyről akkor már eldöntötték, hogy idén piacra dobják a TCR kategóriában, de azt még nem lehetett tudni, hogy a WTCR-ben is szerepet kap-e. Fejlesztőpilótaként vettem részt a projektben, így magamért is dolgozhattam, hiszen benne volt a pakliban, hogy majd versenyezhetek is vele.

Ami első ránézésre is szembetűnő, hogy 2012 óta most először vezetek szedánt a csapotthátúak után. Azon túl, hogy ezt a formavilágot személy szerint jobban kedvelem, vezetésben nincsen túl nagy jelentősége, igaz, a rajtoknál, test-test elleni küzdelmeknél még inkább figyelni kell majd, mert ott minden centi számít, és ez az autó a jellegéből fakadóan nagyobb.

Hyundai Elantra N TCR

A hosszabb tengelytávnak megvannak az alapvető előnyei és hátrányai, a gyors kanyarokban nagyobb lendületet lehet átvinni vele, viszont a nyújtott, lassú kanyarokban nem annyira stabil. Lesznek pályák, ahol ez jól jön, mint például a Nürburgring, és lesznek olyanok, ahol nem származik belőle előny.

Az i30 N TCR egy rendkívül kifinomult autó volt, amelynél pilótaként sokkal jobbat nem lehet elképzelni a kanyarodást és a fékezést tekintve, de voltak területek, amelyeket lehetett csiszolni az Elantra fejlesztése során. Összességében tettünk apró előrelépéseket, de nem ugrásszerűeket, hiszen az i30 N TCR is egy nagyon magas szintű és a mai napig versenyképes konstrukció volt.

Csípem, hogy egyenes és szókimondó

Nagyon örülök, hogy továbbra is Gabriele Tarquini lesz a csapattársam, immáron sorozatban a negyedik éve. Emlékszem, hogy amikor elkezdtem versenyezni a WTCC-ben, akkoriban ő volt az egyik legnagyobb sztár a bajnokságban. Újoncként kicsit misztifikálja az ember a hozzá hasonló klasszisokat, mert bár bízik benne, hogy egy napon eljuthat hasonló szintre, de olyan távolinak és elérhetetlennek tűnik. Büszkeség számomra, hogy ma már mondhatom, baráti kapcsolatban vagyunk, érzem, hogy a tisztelet nemcsak egyirányú, hanem kölcsönös.

Autósportban különleges munkakapcsolat van a csapattársak között, mert csak addig segítik egymás munkáját, amíg az érdekük kívánja, amíg az autó elég erős lesz, de onnantól le akarják győzni egymást. A legtöbb munkakörben nem ilyen a kollégák viszonya. Örülök, hogy mostanra Tarquinivel teljesen nyíltan és transzparensen tudjuk kezelni ezt a helyzetet. Ő rendkívül egyenes, szókimondó típus, ami közel áll hozzám, és ez megkönnyíti az együttműködést.

Ki merem mondani, hogy ő az egyetlen a mezőnyben, akinek ha úgy alakul, nagyon szívesen segítem a sikerét a pályán, mert pontosan tudom, hogy fordítva ő is megtenné értem. Persze arra törekszem majd, hogy ez utóbbi forgatókönyv valósuljon meg, mert az azt jelentené, hogy újra harcban lehetek a bajnoki címért.