Michelisz Norbert

  • WTCC/WTCR-statisztika

    260 Futam
    14 Győzelem
    54 Dobogó
  • Kövess az Instagramon

  • Tarts velem a Facebookon

Seiko OMV Simple Pay OTP Hyundai Motorsport

Most már a tizenegyedik évben mondom el a különböző interjúkban, hogy a Hungaroring nekem az idény fénypontja, és egyáltalán nem unom újra és újra feltenni ezt a lemezt. Hálás vagyok, hogy ilyen hosszú ideje a világ elsőszámú túraautó-bajnokságában is otthon lehetek.

Az idei hazai verseny azonban más, mint amilyen az előző tíz volt. Még, még, még – valahogy ezt érzem. Még jobban várom, még inkább bizonyítani szeretnék, még izgatottabb vagyok.

A tavalyi volt a legrosszabb hungaroringi élményem

Bár tavaly is rendeztek fordulót a WTCR-ben a Hungaroringen, olyan minha egy év kimaradt volna. A járvány miatt zárt kapuk mögött kellett versenyeznünk, nem lehettek szurkolók a lelátókon és a paddockban, olyan volt az egész, mint egy kollektív teszt. Amikor a Hungaroringen versenyzem, az esemény közeledtével érzem magamban a növekvő feszültséget, a bizonyítási vágyat a szurkolók előtt, akikkel sokszor egyszerre dobban a szívünk, velem együtt örülnek vagy éppen bosszankodnak, ha kell. Tavaly mindez az első pillanattól hiányzott, rá kellett döbbennem, hogy a szurkolók nélkül ez is csak egy verseny a sok közül.

c47b2e2220e6ceef8c6798ce413d2320 1

Épp a lényege veszett el az egész hétvégének, az a leírhatatlan hangulat, ami miatt imádok hazai pályán versenyezni. Nem is sikerült jól a tavalyi szereplés, sőt mindent figyelembe véve pályafutásom legrosszabb hungaroringi élményeként él bennem. Rengeteg gyönyörű emléket őrzök a hazai versenyhétvégékről, a 2011-es első alkalom, a 2012-es és a 2015-ös futamgyőzelem, de még a 2016-os rendkívüli balszerencsesorozat is életem végéig elkísér, de a tavalyit jobb szeretném elfelejteni. Ezért várom az eddigieknél is jobban a mostani hétvégét a Hungaroringen, és ezért szeretnék még inkább bizonyítani.

Most nem céljaim, hanem vágyaim vannak

Általában szeretek a realitás talaján maradni, de most nem ezek alapján fogalmazom meg a céljaimat. Pontosabban: ezúttal nem céljaim, hanem vágyaim vannak. A realitás egyébként azt mondatja velem, hogy várhatóan nem a Hyundai lesz a legerősebb autó a Hungaroringen, hiszen a legfrissebb BoP-változtatással visszafogták az Elantra N TCR motorerejét, ami bármelyik pályán tizedekben mérhető hátrányt jelenthet. De most ez egyáltalán nem érdekel, inkább a megérzéseimre hallgatok, azok pedig kifejezetten jók.

Éppen tavaly derült ki, hogy előnyöm sosem abból származott a Hungaroringen, hogy ismerem a pálya minden négyzetcentiméterét. Ha jobban belegondolok, a bajnokság régi résztvevői legalább annyit mentek itt, mint én. Az előnyöm az érzelmi adalékból származott, és szuper lenne hazai közönség előtt megszerezni az idei első győzelmemet, de a dobogóra mindenképpen szeretnék felállni legalább egyszer – ha ez nem adatik meg, akkor nagyon csalódott leszek.

0e2922e6ab3c8b26bc83ebce2692c509

 

Májusban teszteltünk a Hungaroringen, és emlékszem, hogy akkor nagyon jó érzésekkel szálltam ki az autóból a nap végén. Most próbálok ezekre az érzésekre koncentrálni, és nem foglalkozni semmi mással, ami az esélyeinket papíron rontja. A célom eléréséhez mindenképpen a top 10-ben kell végezni az időmérőn, most az egyetlen nagy kérdés bennem az, hogy önerőből az első futamon, vagy csak a fordított rajtrácsnak köszönhetően a másodikon lesz esélyem a dobogóért harcolni.

Már megvan az összhang az új autóval

Ezzel a versenyhétvégével fontos mérföldkőhöz érkezünk, hiszen máris a bajnokság felénél tartunk majd. Az első három forduló nem a terveim szerint alakult, minden hétvégén csak egy futamot tudtam befejezni, és emiatt nagyobb a hátrányom az éllovassal szemben, mint amit még komfortosnak tartanék. Nem tagadom, én is úgy gondolom, hogy a Hungaroringnek nagyon jól kellene sikerülnie ahhoz, hogy még ott lehessek azok között, akiknek esélyük van a bajnoki cím megszerzésére idén.

Mindenképpen bizakodással tölt el, hogy legutóbb Spanyolországban éreztem először azt, hogy teljesen ura voltam az autónak. Az Elantra idén debütált élesben, de már tavaly is teszteltem. Ennek ellenére az első két hétvégén még voltak bennem jelentősebb kérdések, mostanra viszont elértem azt az állapotot, hogy kiismertem az autó alapvető viselkedését, és már tudjuk azokat a beállításbeli finomságokat, amelyekben el kell térnünk a márkatársaktól, hogy az én vezetési stílusomnak kedvezzen az autó.

644a313d8e4b1a738e481d1a2c5c15e3 1

 

Ez a megismerési folyamat végtelen, minden új információ újabb kérdéseket vet fel, de ahogy egyre több időt töltök az autóban, úgy szűkül a fejlődésre való lehetőség. Most már kezd megjönni az önbizalmam a kocsival, és ennek jele volt, hogy Aragónban először jutottam be a Q3-ba az időmérőn, és egy körön a leggyorsabb hyundaios voltam. Így szeretném folytatni a Hungaroringen is!