- Blog
Már csak négy versenyhétvége van hátra a szezonból, és elgondolkodtam azon, hol lehet a legnagyobb sanszunk az újabb dobogós helyezésre. Persze mivel a várható motorfejlesztés hatásait még nem ismerjük, a jelenlegi erősorrendből indultam ki.
PEKING 60% esély a dobogóra
A hátralévő négy versenyhelyszín közül itt van a legjobb esélyünk. Mondom ezt annak ellenére, hogy mivel Pekingben még nem ment a WTCC mezőnye, nehéz „vakon" meghatározni az erősorrendet, az egyetlen kiindulási alap a pálya karakterisztikája lehet. Az pedig akár még feküdhet is a Hondának, mert nagyon kevés az egyenes rajta, 500 méteres a leghosszabb kanyar nélküli szakasz. Ez nekünk jó hír, hiszen elsősorban motorerőben, a padlógázos pályákon vagyunk lemaradva a Citroën mögött, Peking viszont nem ilyen. Olyannyira nem, hogy a szezon leglassabb pályájáról van szó. Moszkva volt kicsit hasonló, és ha abból indulunk ki, hogy ott Gabriele Tarquini felállt a dobogóra, ez biztató jelnek tekinthető. Szimulátoron már gyakoroltam a pályán, de mivel nem túlságosan ismert, csak kiegészítésként lehetett letölteni, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nincsen GPS-szel felmérve, csak belső kamerás felvételek alapján szerkesztették. Tehát csak hozzávetőleges a pontossága, de így is segíthet ráérezni a ritmusára.
SANGHAJ 25%
Nagyon szeretem ennek a pályának a nyomvonalát, ami kifejezetten izgalmas, hiszen mindenféle kanyartípus megtalálható rajta. 2012-ben még a BMW-vel tudtam nyers tempóban a leggyorsabb lenni márkán belül Sanghajban, és tavaly már a hondások között is én voltam a legjobb az időmérőn, a második futamon pedig összejött a dobogó. Ezt a hétvégét többek között ezért is kifejezetten várom, holott a szezon leghosszabb egyenese (1,1 kilométer) igencsak lecsökkenti az esélyeinket. Ez még a monzai célegyenesnél is hosszabb, így nagy kérdés, hogy a hírek szerint érkező hondás motorcsomag mennyire engedi majd ledolgozni a Citroënnel szemben fennálló hátrányunkat. Ha jelentősen nem javul a helyzet, akkor elméletben Sanghajban van a legkisebb sanszunk az eredményes szereplésre a hátralévő helyszínek közül.
SZUZUKA 40%
Óriási különbség van a tavalyi rövidített és az idei teljes szuzukai nyomvonal között. A kisebb körben volt egyfajta kettősség, hiszen közepesen gyors kanyarok, éles irányváltásokkal szabdalták az útvonalat, miközben a hosszú célegyenes a motorerőnek kedvezett. Most viszont a szezon egyik leghosszabb pályája lesz a szuzukai, amelyen a legtöbb kanyartípus megtalálható. Igazság szerint ez a váltás nekünk nem kedvez, a kisebb nyomvonalon jobbak lettek volna az esélyeink. Ugyanakkor az eredményes szereplést itt egyáltalán nem lehetetlen, hiszen a Honda hazai pályáján minden érintett azon lesz, hogy a lehető legjobbak legyünk. Ennek tavaly is meglett a gyümölcse, pedig akkor sem a mi autónk volt a legerősebb a mezőnyben, mégis sikerült az első futamon győznöm. Úgyhogy hiába fekszik a Hondának kevésbé a teljes kör, bízom benne, hogy ez a plusz lendület idén is repít majd minket. Főleg, ha beválik a már említett motorfejlesztésünk.
MAKAÓ 50%
Peking mögött szorosan Makaóban látom a legnagyobb esélyt a jó helyezés elérésére. Egyrészt az autónak szerintem fekszik majd ez a pálya, másrészt én személy szerint is nagyon szeretem. Ez egy különleges helyszín, amit általában már év eleje óta várok, mert minden alkalommal bizsergető érzés ott versenyezni. Makaóban a mindent vagy semmit elv alapján működnek a dolgok. 2010-ben ott arattam az első WTCC-s futamgyőzelmemet, aztán 2011-ben és 2012-ben nem jöttek az eredmények, tavaly pedig az első futam sikeres negyedik helye után a másodiknak egy hatalmas karambol vetett véget számomra. Az első szektort leszámítva kanyar kanyar hátán van a pályán, nagyon technikás körről van szó, amelyen tehetséggel lehet kompenzálni a technikai lemaradást. Azt nem állítom, hogy a Makaó-specialista Rob Huff szintjén vagyok ezen a ringen, de az utána következő bolyban úgy érzem, helyem van. Szóval remélem, ott idén ismét a jó szereplésé lesz a főszerep!