- Blog
A franciaországi Honda-Citroën közös tesztre már csak azért is megérte elutaznom, mert így személyes tapasztalatok alapján mérhettem fel, mire számíthatok a legnagyobb rivális három gyári pilótájától. Yvan Muller, Sébastien Loeb és José María López teljesítményét boncolgatom.
Azt eddig is tudtam, hogy a Citroën komoly tényező lesz a 2014-es WTCC-szezonban, de a Paul Ricardon látottak alapján be kell vallanom, kicsit talán még így is alábecsültem az ellenfelet. Sébastien Loeb például privát repülőgéppel érkezett a helyszínre, és azzal is távozott onnan. Ez is tudatosította bennem a Citroën valós erejét. Azt hiszem, az költségvetés, amiből ők gazdálkodnak össze sem hasonlítható semmi mással, ami eddig a WTCC-t jellemezte, teljesen más kategória. Nehogy félreértsetek, nem azt mondom, hogy akkor most feltesszük a kezünket, megadjuk magunkat, de azt látni kell, hogy az ő büdzséjük kinőtte a bajnokságot. Ez persze jó hír, mert így mindenki másnak fel van adva a lecke, aki labdába akar rúgni – rám is ösztönzőleg hat a francia csapat.De térjünk rá a lényegre, azt ígértem, hogy a teszten látottak alapján értékelem a három Citroën-pilóta teljesítményét. Íme!
SÉBASTIEN LOEB
Az első napon Loeb és López került a pályára, és sokszor előfordult, hogy az argentin haladt elöl, kvázi mutatva az ideális íveket a franciának. Ezen most biztos sokan meglepődtök, de ahogyan észrevettem, a tesztnek elég hangsúlyos része még mindig arról szólt a Citroënnél, hogy Loeböt hozzászoktassák a pályaversenyzéshez. Az időeredmények alapján a kilencszeres ralivilágbajnoknak még lemaradása van Mullerrel és Lópezzel szemben – legalábbis száraz pályán. Szerda délelőtt, amikor a keddi esőzés miatt nedves volt az aszfalt, ráadásul egyedül futott, és volt lehetősége egy kis improvizációra, hasonlóan gyors volt, mint a csapattársai. Sok hosszabb etapot is ment, aminek az volt a célja, hogy tizedmásodpercre azonos köridőket fusson, és ez elég jól sikerült is neki, ami még akkor is bravúros ilyen kevés túraautós tapasztalattal, ha néhány tizeddel lassabb volt Yvan Mullernél. Süt róla, hogy mennyire komolyan veszi a feladatot, és szerintem csak idő kérdése, hogy azonos szintre kerüljön a másik két citroënessel.
JOSÉ MARÍA LÓPEZ
Nálam ő a titkos favorit. Tavaly egyetlen versenyhétvége alapján nehéz volt megítélni a teljesítményét, főleg, hogy hazai pályán, Argentínában csatlakozott a mezőnyhöz. Én viszont már akkor is úgy gondoltam, ha valaki beugróként lepipálja a rutinos BMW-pilótákat, az biztosan kiváló versenyző. A Paul Ricardon csak jobban megbizonyosodtam erről, az időeredmények alapján ugyanis ő volt a leggyorsabb citroënes. Amikor ő vezetett, az autó mozgásán is látszott, hogy tökéletesen uralja a gépet, hiba nélkül futott a teszten. Ha semmit sem tudtam volna a három pilótáról, csak kimegyek Franciaországba, és az ott látottak alapján mindenféle előítélet nélkül kellett volna megítélnem a három versenyzőt, egyértelműen azt mondtam volna, hogy López a legjobb közülük. Azt várom, hogy komolyan beleszól a világbajnoki cím sorsába, hiszen lélektanilag is szerencsés helyzetben van – nincsen rajta nagy nyomás. Az eredménykényszer Mullert terheli, a rivaldafényt elviszi Loeb csapaton belül, López pedig nyugodtan dolgozhat a háttérben.
YVAN MULLER
Nem vagyok benne biztos, hogy minden lapját kiterítette a Paul Ricard-i teszten, nem 100 százalék, hogy apait-anyait beleadott, mint a két, bizonyítástól fűtött csapattársa. Szerintem ő van annyira rutinos, hogy akkor is helyes irányba tudja vinni az autó fejlesztését, ha nem hajtja ki belőle az utolsó századmásodperceket is, és úgy volt vele, annak semmi értelme, hogy az erejét fitogtassa. Egyébként is úgy ismertem meg, mint aki a hivatásaként tekint az autóversenyzésre, és a lehető legtöbb terhet ledobálja a saját vállairól. Tudja, hogy neki már nem kell bizonyítania semmit sem, letett már annyit az asztalra a WTCC-ben, hogy az sem okoz neki gondot, ha egyszer-kétszer nem ő a leggyorsabb házon belül. Hajszálnyival volt lassabb Lópeznél a Paul Ricardon, de olyan hihetetlen mértékű tapasztalattal rendelkezik, hogy ha ez a különbség állandósul az argentin javára, még akkor is Muller a legnagyobb esélyes. Ebben a bajnokságban a gyorsaság szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek, a francia a helyzetfelismerési képességének köszönhetően mindig esélyes lesz a végső győzelemre.